Regisztrált tagok : 13997 | Belépés | Regisztrálás | Jelszóemlékeztető |     
  
 
 legfrissebb hírek:    
 újdonságok:   



     Kiemelt társkeresők 

Celőke, 31 éves


Megnézem


Összes kiemelt társkereső

Hogyan kerülhetek ide?


     Belépés a társkeresőbe 

E-mail:
Jelszó:
Elfelejtettem jelszavam Regisztráció



     Gyors-társ-kereső 

Akit keresek legyen:


Életkora legyen:
és között

csak fotóval




     Szavazás 

Érzi már a gazdasági válság hatását?

Rám nincs nagy hatással
Érzem, mindennel spórolok
Elveszítettem az állásomat
Szerintem átverés az egész
Eddigi szavazások eredménye

   

lapozó  a-lap  


Tanévkezdés lekaratézva

Hollywood igazságos, és generációról-generációra szívén viseli a tanévkezdésre kényszerülő magyar felsősök közérzetét. Ezért küld nekik rendszeresen, a kungfu-életmód lelket acélozó erejével, egy tisztességesen összerakott, szakszerűen levezényelt és eredményesen hatásvadász karate kölyköt. Vagy azért, mert már sokszor bevált.


Szépszemű arabok történelemórája

Tavaly szinte mindent vitt a cannes-i filmfesztivál, idén azonban szupererősnek ígérkezett Velence, mivel a legjobban várt filmek többsége nem készült el tavaszra és hosszú idő óta a leggyengébb versenyprogram debütált a Riviérán. Éppen ezért eleve gyanús volt, hogy Julian Schnabel (aki ráadásul három éve rendezői díjat is nyert Cannes-ban a Szkafander és pillangó-val) új filmjét csak egy versenyen kívüli premierrel kínálgatták a francia szervezők. Schnabelnek több se kellett, hívta Velencét és valószínűleg Mike Leigh példája lebegett a szeme előtt, aki a Cannes-ban elutasított Vera Drake-kel 2004-ben Arany Oroszlánt kapott a Lidón. No, ilyesmiről itt szó sem lehet.

Forrás: [origo]
Freida Pinto a Miral-ban

A palesztin-izraeli konfliktus sorstragédiáit feldolgozó Miral-ról az első gondolatom az volt, hogy nem láttam ennél giccsesebb filmet idén. Utólag rájöttem, hogy ez nem teljesen igaz, mert a Piaf rendezőjének, Olivier Dahannak az új filmje, a My Own Love Song (tolókocsis Rennée Zellweger énekel, tűzijátékot bámul és elvesztett gyerekéről kesereg) ráver egy hajszállal. Mindkét film esetében azon merengtem, hogy olyan művészek, akik korábban kétséget kizáróan tanúbizonyságot adtak jó ízlésükről, szépérzékükről és intelligenciájukról, hogyan veszíthetik el ennyire józan ítélőképességüket. A Miral-ban márpedig van minden, amire már a képzeletbeli filmes alsótagozaton rá kellene ütni a vörös, nagybetűs "NE TEDD!" plecsnit: jelenet közepén felcsendülő, majd felerősödő vonósok, turisztikai reklámkampányba illő idealizált képek, merengő hangon előadott narráció és persze archív felvételek.

Forrás: [origo]
Freida Pinto a Miral-ban

További idegesítő elem a Schnabelnél eddig mindig ötletesen használt sztárcameó: felejthetetlen pl. Johnny Depp dupla-jelenése a Mielőtt leszáll az éj-ben és dramaturgiailag kifogástalan Lenny Kravitz szerepeltetése a Szkafander és pillangó-ban, ehhez képest itt teljesen értelmetlen Willem Defoe és Vanessa Redgrave feltűnése. Bár ők legalább logikus, hogy angolul beszélnek, ellentétben az arab szereplőkkel, akik általában úgy mondják fel az angol szöveget, mintha felolvasnák, ráadásul a háttérben viszont sokszor arabul szólalnak meg. Sebaj, ilyen következetlenséget gyakran látni és felsejlik mögötte Harvey Weinstein mohó feje villogó Oscarokkal a szeme helyén, amint azt mondja: "Schnabelkém, kellett neked a Szkafanderben is erőltetni a franciát, már rég Oscar-díjas lennél!".

Forrás: [origo]
Vanessa Redgrave a Miral-ban

A díjvadász izzadtságszag az egész filmet belengi, legyen szó akár szegény Hiam Abbas ócska parókás megöregítéséről vagy a lelkes, de erőtlen Freida Pinto (Gettómilliomos) szerepeltetéséről. Bár ő maga nem jelent meg a Miral világpremierjén, Pinto képével ki van tapétázva a Lido tengerpartja: ő ugyanis a L'Oreal új reklámarca. A Miral címszerepében pedig a béke reklámarca, a béke pedig ha ilyen jól néz ki (a film minden jelenete idealizáltan gyönyörűen van fényképezve), akkor csak jó dolog l
Catherine Deneuve nem lesz született feleség

Az az igazság, hogy imádom Francois Ozont, minden filmje tetszik, még az is, amelyik rossz. Most ráadásul szerencsés helyzetben vagyok, mert a velencei versenyprogramban bemutatott új vígjátéka, a Potiche nem csak, hogy kiváló film, de talán karrierje eddigi csúcspontja. Parádésan ötvöződik benne a groteszk humor, az árnyalt társadalomkritika és a felhőtlen szórakoztatás. Filmfesztiválokon fehér holló a komédia, de a mintafeleségből gyárigazgatóvá vedlő Catherine Deneuve története méltó versenyzője az idén - egyelőre úgy tűnik - elég erősre sikeredett velencei mezőnynek.

Forrás: [origo]
Potiche | Judit Godreche, Catherine Deneuve és Karin Viard

A közönség reakciói már az első öt percben eksztatikusak, amint az általában glamúrkirálynőként ismert Deneuve az erdőben kocog Sue Sylvester kedvenc szabadidőruhájában és verset fogalmaz a cuki mókusokról és bagzó nyuszikákról. A felütés a 8 nő-re hajazó, trashbe hajló kalandot sejtet és annyiban meg is állja helyét a párhuzam, hogy a Potiche-ban is van pár fergeteges zenés jelenet és letagadhatatlan, hogy színdarabból készült. Amikor azonban az unatkozó mintafeleség kénytelen zsarnokoskodó férje helyére lépni az esernyőgyáruk (persze van utalás a Cherbourgi esernyők-re, de az ötlet az alapul szolgáló színdarabból ered) sztrájktárgyalásain, a Potiche nagyrészt komolyan vehető, a nők társadalmi helyzetét boncolgató drámába vált, úgy, hogy mindvégig megtartja a könnyed, mókás hangvételt.

A szereplőket öröm nézni: Karin Viard fergeteges, mint mindig, Judit Godreche meglepően jól működik komikaként is, Fabrice Luchini egyszerre utálatos és kacagtató, Gerard Depardieu-vel pedig úgy működik Deneuve kémiája, mintha nem is telt volna el 29 év és fejenként vagy 100 film Az utolsó metró óta. Közös jeleneteik sokkal méltóbb tiszteletadást jelentenek a francia mozi e két megkerülhetetlen ikonjának, mint hat évvel ezelőtti filmjük, a Változó idők. Van egy jelenet, amikor mutatják mindkettőjük fiatalkori fényképét, na abba bele lehet borzongani kicsit - jó értelemben. Ehhez képest viszont kicsit kiábrándító, hogy a karaktereik közös múltját egy visszaemlékezésben más színészek játsszák el.

Forrás: [origo]
Potiche | Catherine Deneuveés Gerard Depardieu

A velencei sajtótájékoztatón egyébként szokatlanul nyájas Deneuve fogja persze a filmnek járó legtöbb elismerést bezsebelni és méltán, hiszen erőfeszítés és hiúság nélküli játéka a Potiche alfája és ómegája. Bámulatos komikusi időzítésről tesz tanúbizonyságot; egy-egy szemöldökráncolását vagy fújtatását is hangos tapssal és ujjongással jutalmazta a velencei közönség. Csak remélni lehet, hogy Tarantino zsűrije nem fogja elismerés nélkül hagyni a fél évszázadnyi karrier után is megújulni képes legenda alakítását.

Forrás: [origo]
Happy Few

Ami pedig a francia jelenlétet illeti a velencei filmfesztiválon, a jó hírek nem érnek véget a Potiche-sal, ugyanis a Happy Few című párkap
Luc Besson és az amazonok

Egy hetes eltéréssel debütál a magyar mozikban két egykori szerelmes és házaspár, Milla Jovovich és Luc Besson legújabb filmje. Bár útjaik rég szétváltak, ez a különös véletlen arra ösztönzött minket, hogy felidézzük rövid románcukat, ami a filmtörténetben is nyomot hagyott. Majd utánajárjunk annak is, hogy egymáson kívül kivel és hogyan mosták össze a magánéletüket filmes karrierjükkel.


A levelek hullanak, a sztárok visszatérnek

Viszontlátjuk Gordon Gekkót, Sylvester Stallone bebizonyítja, hogy még mindig van benne spiritusz, Luc Besson kalandfilmet rendez, folytatódik az Üvegtigris, a Harry Potter, az Apádra ütök, a Tron és a Zimmer Feri. Az őszi moziszezon tele lesz nagy visszatérésekkel, de vajon tényleg mindegyiktől világraszóló élményt várhatunk? Megmondjuk, az év hátralevő részének blockbuster-kínálatából szerintünk mit kell megnézni és hol érdemes előre leszállítani az elvárásokat.

Forrás: [origo]


Szegény, nyomorult celebek

Sofia Coppola új filmje, a Somewhere az a típusú film, amit nem lehet utálni, de sajnos lelkesedni sem könnyű érte. Pedig az Elveszett jelentés és kisebb mértékben az Öngyilkos szüzek óta igenis érdemes volt lelkesedni Sofia rendezői pályafutásáért, még ha legutóbb az ambíciózus Marie Antoinette nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A finom és érzékeny Coppola-lányról el lehet képzelni, hogy bántotta a királynéportré felemás fogadtatása és a számos, azzal egy időben felerősödött "apuci kislánya"-kritika. Talán ezért is nyúlt újra egy sokkal személyesebb témához.

Forrás: [origo]
Stephen Dorff

A Somewhere olyannyira személyes, mint valakinek a naplója, vagy blogja. Nem véletlen azonban, hogy kevés naplóból vagy privát blogból lesz világsiker, mert önmagában az, hogy Tóth Jani reggel felült a metróra, elment dolgozni, közben beszédbe elegyedett egy szép mosolyú lánnyal, majd finom rántott sajtot evett tartármártással, senkit nem érdekel. Coppola főhőse, Johnny Marco (Stephen Dorff jó, de ne várjunk totális karrier-újjáéledést ettől az alakítástól) élete annyiban különbözik Janiétól, hogy ő híres színész, akit sofőr visz reggel a hoteljából a sajtótájékoztatóra, idétlen promóciós eseményeken vigyorog és medencék partján henyél. Mennyivel érdekesebb az ő élete? A Somewhere alapján nem sokkal.

Forrás: [origo]
Michelle Monaghan és Stephen Dorff
 

Coppola nyilván feltöltötte a történetet saját élményeivel, de a biztonság kedvéért még egy bájos kislányt (Elle Fanning) is belerakott, aki a háttérből figyeli, hogy népszerű apukája miket művel. Valami olyasmire lehetett számítani, hogy a tékozló sztár jobb emberré válik a lánya hatására, ami hányingerkeltően giccses és közhelyes koncepció, de szerencsére ebbe az irányba azért nem tévedünk. A visszafogottság és a jelentéktelenség között azonban nagyon vékony a határvonal és félő, hogy a kevesebb ezúttal tényleg sokkal kevesebb lett.

Forrás: [origo]
Elle Fanning

Sofia nagyon ért a hangulatteremtéshez és remek megfigyelő, ezért a sztár mindennapjainak kis epizódjai pontosak és élethűek. Az olaszországi tévés szereplés pont ugyanolyan vicces, mint az Elveszett jelentés hasonló japán jelenete volt (és nyilván nagy sikert aratott itt a velencei közönség előtt), a nemzetközi sajtótájékoztató pedig pont ugyanolyan tragikomikus momentumokat jelenít meg, amilyenekből ezen a filmfesztiválon napi 5-6 is akad. A film sztárja azonban még egy tévét sem tör össze a hotelszobában, legvadabb cselekedete, hogy spiccesen leszédül a lépcsőn, illetve elalszik szex közben. Értjük: kiégett és szar neki, hiába sztár. Ennyit azonban egy Robbie Williams-klipből is megtudhatunk, nem kell hozzá Sofia Coppola.

Forrás: [origo]
Stephen Dorff és Elle Fanning

A rendezőnő egyébként sok kelet-európa
Meghalt Bánffy György színész

Életének 84. évében elhunyt Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a József Attila Színház művésze - tudatta a színház szóvivője pénteken. A József Attila Színház saját halottjának tekinti a váratlanul, tragikus hirtelenséggel eltávozott színészét.

Forrás: nincsmese.hu
Bánffy György a 2003-as Nincs mese című filmben


Bánffy György közel négy évtizeden át, 1971 óta volt a József Attila Színház tagja. Sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást. A magyar nyelv szerelmese volt, színeszek generációit oktatta a szép kiejtésre. Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéző ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté.

Olyan legendás filmekben szerepelt, mint a Magasiskola (1970), a Tűzoltó utca 25. (1973), a 141 perc a Befejezetlen mondatból (1974), vagy Az ötödik pecsét (1976), de a legtöbben talán a Linda című tévésorozat Dokijaként emlékezhetnek rá. Szabó Istvánnal négyszer is dolgozott együtt, először 1973-ban a Tűzoltó utca 25.-ben, majd a nyolcvanas években a Mephistó-ban és a Redl ezredes-ben, végül négy évvel ezelőtt a Rokonok című filmben.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=qnbVIG6X9d3YBMNL
Bánffy György a Linda című tévésorozatban


Hunyadi-Buzás Györgyként született 1927-ben, azért kellett megváltoztatnia a nevét, mert 1945 környékén a szakszervezeti szabályzat még megtiltotta, hogy történelmi neveket viseljenek a színészek. Édesanyja, Pápai Klára színésznő volt, aki a Valamit visz a víz című klasszikusban Jávor Pál feleségét alakította.

1985-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, 1990 és 1994 között az MDF frakciójában ült. 1989-ben az MDF nevében beszélve Bánffy szólította fel az Országgyűlést, hogy oszlassa fel önmagát, hogy ezáltal új választásokat lehessen kiírni.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=2cJyNiK48Rj4YiRz
Arany János A walesi bárdok című verse Bánffy György előadásában


"Ha az Isten kegyes lesz hozzám, akkor a halálom is úgy következik be, hogy nem ágyban, párnák közt, hanem a csatamezőn, azaz a színházi életben ér majd el a vég." - fogalmazott Bánffy György tavaly egy interjúban.


Legjobb színésznőinkre csaptak le a románok
Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Tóth OrsiTörök-Illyés Orsolya

Most, hogy hosszú kényszerálmát alussza a magyar filmgyártás, ne csodákozzunk, ha színművészeink külföldön keresik a feladatokat. A Hargita Népe szerdai cikke szerint Tóth Orsi (Delta) és Török-Illyés Orsolya (Bibliotheque Pascal) Romániában forgatja a Szívből jövő szeretetből című filmet, amelyben rajtuk kívül még egy magyar színész, Szikszai Rémusz is szerepelni fog. A filmhu egyik korábbi cikkéből tudjuk, hogy a stábtagok között is találunk magyar szakembereket: a film vágója Lemhényi Réka, hangmérnöke Zányi Tamás, zeneszerzője pedig Márkos Albert lesz. A filmet Adrian Sitaru rendezi, akinek a Sporthorgászat című előző alkotása több nemzetközi fesztiválon is nyert díjat.

A történet középpontjában egy sikeres harmincas nagyvárosi férfi áll, aki édesanyja betegsége hazaszólít szülővárosába. A filmben Bukarest alakítja a nagyvárost, a szülővárost pedig Csíkszereda. Eddig sajnos nem tudtuk elérni telefonon a két magyar színésznőt, így nincs információnk arról, hogy milyen szerepeket játszanak majd, de ha tippelni kellene, akkor azt mondanánk, hogy Tóth Orsi egy konok nővérkét a kórházban, Török-Illyés Orsolya pedig a főhős új szerelmét. A forgatás a jövő hétvégén kezdődik Csíkszeredában, majd a produkció pár héttel később átköltözik Bukarestbe. A Szívből jövő szeretetből utómunkálatai Budapesten folytatódnak, a magyar mozikba pedig várhatóan 2011 második felében kerül.

Olvasnivaló: "Legalább kétszáz évesnek érzem magam" - interjú Tóth Orsival
Olvasnivaló: "Nem kötődöm a színészethez mint szakmához" - interjú Török-Illyés Orsolyával


Bokornyíró az arcba, bozótvágó a fejbe

A már vagy tizenöt éve tartó Tarantino-kultusz melléksodrásán lett sztárrendező Robert Rodriguezből, aki a fillérekből összehozott El Mariarchi, majd hollywoodi remake/folytatása, a Desperado idején valóban képviselt valami friss, vakmerő új stílust, még ha az javarészt ázsiai akciómozik és videótékákba száműzött trashfilmek szaporán vágott és véres összekatyvaszolásából állt is.

Forrás: [origo]
Quentin Tarantino és Robert Rodriguez Velencében kedden

A lényegesen sokoldalúbb Tarantino egy cseppet sem bánta, hogy Rodriguez nevét gyakran összemossák az övével, sőt, gyakran produceri befolyását és színészi (anti)talentumát is kölcsönadta kollégájának. A baráti együttműködés végül egy közös filmet is szült, bár senkit nem hibáztathatunk, ha elkerülte a figyelmét, hogy a Halálbiztos és a Terrorbolygó eredetileg Grindhouse néven együttes duplafilm volt.

Miután a párban vetített, régi trashfilmek világát megidéző Grindhouse óriásit hasalt az amerikai kasszáknál (az [origo] filmklubnak adott interjújában Rodriguez nem győzi védeni: "Egyáltalán nem volt rossz a fogadtatása, olyan jó kritikákat kapott mint a Sin City, csak a forgalmazást cseszték el.") a Weinstein stúdió a világ többi részén már külön-külön vetítette a két filmet, teret adva ezzel Tarantino első igazi bukásának is.

Forrás: [origo]
Danny Trejo a Macheté-ben

A Halálbiztos-t ugyan bepréselték a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába, Rodriguez részéből állítólag nem kértek a Riviérán. Itt, Velencében azonban mindkettőjüket imádják, Quentin zsűrielnökként nézte meg ("Végigröhögte, nagyon tetszett neki" - mondja Rodriguez) barátja versenyen kívül vetített újdonságát, a Macheté-t. A párhuzamra egyébként azért vesztegettem ennyi sort, mert egyrészt a Machete konkrétan a Grindhouse két része között vetített ál-mozielőzetesek egyikéből ered, másrészt pedig Tarantino a Grindhouse bukása után megcsinálta karrierje egyik legjobb filmjét, a Becstelen briganty-kat - Rodriguez pedig ezt.

A Machete ugyanis körülbelül ugyanannyira jó film, mint a Terrorbolygó, vagy a Volt egyszer egy Mexikó, azaz semennyire. Élvezetes, mert gyors és vannak benne poénok, de 15 perccel később már szépen ki is száll az ember fejéből és semmi új élményt nem nyújt.

Forrás: [origo]
Lindsay Lohan a Macheté-ben

Oké, hogy a töppedt mexikói gyilkológép egy egész emeleten keresztül rángatja valakinek a vastagbelét, majd ledönt pár dögös macát és felkapom a fejem arra, hogy tiszteletét teszi Steven Segal, Robert DeNiro és Don Johnson, illetve az elvonóból frissen érkezett Lindsay Lohan apácajelmezben lövöldözik, de egy valamirevaló forgatókönyv nélkül ez egy fáradt, ötlettelen vér- és poénhalmaz.

Forrás: [origo]
Natalie Portman lebirkózza a frigiditást

Két éve Darren Aronofsky az utolsó napon igázta le a velencei filmfesztivál versenyszekcióját A pankrátor-ral, ami az Arany Oroszlán után egy sereg díjat elnyert (főleg az újjászületett Mickey Rourke-nak). Nem csoda, hogy új filmjét tárt karokkal várta az olasz szemle és a nagy presztízzsel járó nyitóestére osztották be.

Forrás: [origo]
Natalie Portman a Black Swan-ban
 

Aronofsky időközben elhintette, hogy a Black Swan és A pankrátor eredetileg egy filmnek indult és a kiöregedett harcosnak egy balerina lett volna a szerelmi érdekeltsége. Nem könnyű elképzelni, ahogy a csatakos, izzadt Mickey Rourke a pipiskedő Natalie Portmannek teszi a szépet (bár egy pár YouTube-os mashup majd biztos segít), de a Black Swan műfajilag is erősen elüt a rendező előző drámájától, hiszen leginkább pszichothrillerként lehetne meghatározni. Ami azonban közös a két filmben a velencei dobbantón kívül az a tökéletes szereposztás.

Vincent Casselnél jobbat el sem lehetne képzelni a kujon koreográfus szerepére, Mila Kunist minimum az új Angelina Jolie-ként fogják e szerep után emlegetni, Winona Rydert pedig -lényegesen rövidebb ideig ugyan, de legalább annyira hátborzongató kiégett egykori múzsaként viszontlátni, mint Mickey Rourke-ot a már emlegetett A pankrátor-ban.

Forrás: [origo]
Natalie Portman a Black Swan-ban

Az egész mégis Natalie Portmanen állt vagy bukott, hiszen neki kell megformálnia a saját egójában végzetesen eltévelyedő balerinát. Ahogyan Cassel karaktere számtalanszor elmondja neki a filmben, a fehér hattyút tökéletesen adja, de a fekete nem jön belülről. Eddig legalábbis nem jött, sőt, az a bizonyos művészi frigiditás egész eddigi filmográfiájára jellemző és hiába bájos, tehetséges színésznő, nem egy munkájára ráfért volna ha megjelenik egy Vincent Cassell és ráripakodik, hogy "Eredj haza és maszturbálj végre egyet!".

Forrás: [origo]
Natalie Portman magához nyúl a Black Swan-ban

Wes Anderson rövidfilmjét, a Hotel Chevalier-t leszámítva a nem-pedofiloknak sem túlzás azt állítani, hogy a León, a profi-ban volt utoljára szexis. Eddigi steril ártatlansága miatt ezért kifejezetten sokkoló, amikor belső fekete hattyúját keresve agresszívan magához nyúl, Mila Kunissal smárol vagy a Mulholland Drive óta a legjobb leszbikus szexjelenetben vesz részt.

Forrás: [origo]
Natalie Portman és Mila Kunis csókolózik a Black Swan-ban

A Black Swan-t átlengi egyébként a kilencvenes évek erotikus filmjeinek (pl. Fülledtség, sőt Elemi ösztön) hatása, az ijesztő jelenetek pedig egy ázsiai tucathorrornak is becsületére válnának, de Aron
Antal Nimród magyarul hergeli Machetét

Akik figyelemmel kísérték Robert Rodriguez (Desperado, Sin City, Alkonyattól pirkadatig, Terrorbolygó, stb.) karrierjét, tudhatják, hogy előszeretettel nyúl a pár perces vendégszereplések, a cameók módszeréhez. Kabalája Salma Hayek szinte minden filmjében feltűnik (a Macheté-ben ő pont nem) és Rodriguez kedvenc kollégája/haverja Quentin Tarantino is szívesen tiszteletét teszi egy őrült jelenet erejéig. Tarantino ezúttal azonban csak a nézőtérről röhögte végig a Macheté-t és az emlékezetes cameo egy másik számunka igen kedves rendezőnek, Antal Nimródnak jutott, akivel Rodriguez producerként dolgozott együtt a Ragadozók-on.

Forrás: Varga Éva
Antal Nimród kap egy kertiszerszámot az arcába a Machete című filmben

Tegnapi velencei interjúnkban, (amit teljes terjedelmében a Machete magyarországi bemutatója környékén, november végén közlünk), Rodriguez elmesélte, hogy a Ragadozók forgatása alatt annyira összehaverkodtak Antallal, hogy nem hagyhatta ki, hogy őt kérje fel a Machete egyik apró szerepére. A mostanában igencsak megemberesedett magyar rendező az egyik főgonosz testőrét alakítja, aki kétszer is közelebbi kapcsolatba kerül egy bokorkaszaboló kertiszerszámmal a címszereplő Machete jóvoltából. Ez persze nem is csoda, hiszen ezekkel a szavakkal üdvözli a mexikói gyilkológépet, magyarul: "mi lenne, ha megölnélek, te kis majom?!". A magyar mondatnak egyébként dramaturgiailag semmi funkciója nincs, de ez sok más dologról is elmondható Rodriguez vadiúj filmje kapcsán. Részletesebb beszámoló a filmről és fogadtatásáról hamarosan.


Halála után kiállítják Gábor Zsazsa testét

Halála után konzerváltatni akarja testét a súlyos beteg Gábor Zsazsa, hogy megőrizhesse szépségét az örökkévalóságnak - írja a Bild című német lap csütörtöki számában. A színésznő férje, Frederic von Anhalt herceg elmondta, a 93 éves Zsazsa mindig is arról álmodott, hogy szépsége maradandó lesz.

Gábor Zsazsa néhány héttel ezelőtt

Kívánsága szerint plasztinált holtteste a Body Worlds (Testvilágok) című kiállítással világkörüli turnéra is indul majd. A showban használt különleges tartósítási technikát Gunther von Hagens fejlesztette ki 1977-ben, lényege, hogy az emberi és állati szövetek folyadék- és zsírtartalmának eltávolítása után műanyaggal teszik időtállóvá a preparátumokat. Ugyanezt a technikát használták a Bodies című utazó kiállításon is, amit 2008-ban fél évig Magyarországon is meg lehetett tekinteni. Von Hagens a lapnak nyilatkozva elmondta, Gábor Zsazsa testét a sztár egyik filmjéből vett jelenetben mutatják majd be.

A magyar származású Gábor Zsazsa hónapok óta egyre súlyosbodó egészségügyi problémákkal küzd, jelenleg ismét kórházban ápolják Los Angelesben. Gábor a háborút követő időszakban színésznőként és szexszimbólumként vált ismertté, később gazdag férfiakkal kötött számos házassága révén került a lapokba. Frederic von Anhalt herceg a nyolcadik férje, 1986 óta házasok.


Csodaszép nő a Mission: Impossible 4-ben
Forrás: [origo]
Paula Patton a Deja Vu című filmben

A Deadline blog értesülései szerint Paula Patton kapta meg a Mission: Impossible-sorozat negyedik részének női főszerepét. A 35 éves színésznőre először a Deja Vu című 2006-os thrillerben figyelhettünk fel Denzel Washington oldalán, de az igazi áttörést a Sundance-nyertes Precious (kritikánk) hozta meg számára, amelyben a halmozottan hátrányos helyzetű főhős jószívű tanárnőjét játszotta.

Az M:I 4-ben állítólag Ethan Hunt (Tom Cruise) ügynök kolléganőjét fogja alakítani. A 140 millió dolláros költségvetéssel készülő filmet december elején kezdi forgatni Brad Bird (A hihetetlen család) rendező, és nem egyszerű folytatás, hanem a széria újraindítása lesz.

Forrás: [origo]
Paula Patton az Idlewild című filmben


Paula Pattonnak idén áprilisban született meg első gyermeke, férje Robin Thicke énekes, akinek a When I Get You Alone című számát a Quart szerzői beválogatták az elmúlt évtized legidegesítőbb slágerei közé.

Nézegetnivaló: Rengeteg fotó Paula Pattonról


Tíz film, amit muszáj megnéznünk Velencében

Natalie Portman balettos pszichóthrillerjének bemutatójával szerdán este elkezdődött a 67. velencei filmfesztivál. Kiválasztottuk a programból azt a tíz alkotást, ami a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. Robert Rodriguez vérmocskos kaszabolással érkezik, Ben Affleck ismét kemény zsarufilmet rendezett, ott lesz még a szétcsúszott Joaquin Phoenixről szóló botrányszagú dokumentumfilm, Sofia Coppola új andalgása, Vincent Gallo titkos agymenése, valamint két nálunk is népszerű regény (Norvég erdő, A prímszámok magánya) adaptációja. Minden filmnél latolgatjuk a magyar mozibemutató esélyeit is. Riporterünk már a helyszínen tartózkodik, csütörtökön indul a tudósítás.

Forrás: [origo]


   

     Kalendárium 

2010 szeptember 07, kedd: | Regina | 

Regina napja van. A XVIII. század végén megindult forradalmi és függetlenségi mozgalmak eredményeként Brazília elszakadt Portugáliától: véget ért az 1530-ban kezdődött gyarmati uralom.


Névnapok, születésnapok és más események... itt


     Médiapartnereink 

Nepujsag


     Időjárás 



     Szótár 




     Keresés 

 
Web www.hirek.ro


Minden jog fenntartva! © 2003-2010 Hírek.ro
Info .  Médiaajánlat .  Kapcsolat .  Impresszum .  Rólunk